Jó ideje szerettem volna már értekezni a rádiós-zenés borotválkozásról, illetve bemutatni az én borotválkozós rádiómat és szokásaimat, s persze mint rendesen, mindig elmaradt. Nemrég azonban döntő ihletet kaptam – de sosem találnátok ki, ki volt a múzsa, aki homlokon csókolt. Nem más, mint Veszprémi Linda.
Történt ugyanis, hogy a gyerekekkel családimozizásképp végignézegettük a nemrég leadott sorozatot (amely kellemes meglepetésként a korához képest jórészt ma is teljesen vállalható – s ahol esetleg nem, ott meg úgyis átlendít a nosztalgia...). Namármost van egy epizód, a „Pop-pokol” című, amelyben az események középpontjában Linda apjának elromlott borotválkozós rádiója (egy táska-Sokol) áll. Ebbe a szerelő a műhelyében a halála előtt elrejti a Gothic együttes (az épp csúcson lévő Első Emelet alakítja az akkortájt frissen megnyílt PeCsában) szintén szerelésre hozott hangfalában talált drágaköveket, amelyeket az induló külföldi turné során az álnok menedzser akarna benne kicsempészni. Pécsi Ildikó és Bodrogi Gyula között pedig ezt a remek párbeszédet is hallhatjuk:
– Béééla! Borotválkozzon meg!
– Én ma már borotválkoztam.
– Bélaaa! A kolléganőim odavannak a maga tehetségéért. Szeretném, ha a szépségéért is csodálnák! Ne okozzon csalódást!
– Na jó… De hova tettem a rádiót? Ugyanis én… csak zenére tudok!
Az én borotválkozós rádióm ez a Sony. Nagyjából húszéves, a kilencvenes évek elejéről származik, még japán gyártmány. Vicces a formája, ráadásul egy hátsó, kihajtható gyűrűnek köszönhetően akasztgatni is lehet ide-oda. Van egy érdekes szolgáltatása: mozgásérzékelő is van rajta (a felirat alatti kis rácsos ablak), és ha ezt aktiváljuk, akkor ha elmegyünk előtte, automatikusan bekapcsol, majd a beállított idő elteltével el is némul. Nagy, öblösen szépen szóló hangszórója van, és nem tudom, hogy csinálja, de alig fogyaszt áramot. Mivel ő a rendszeresített fürdőszobai rádió is, minden nap megy vagy fél-egy órát, és ezt két-három hónapon át bírja – pedig a belevaló bébielemek helyett csupán adapterbe tett ceruza akksikkal hajtom.
Ami pedig magát a borotválkozást illeti, én bizony mindig rádiót ( zenét vagy beszélgetős műsort) hallgatok borotválkozás közben – persze ebben nálam nincs is semmi különös, ugyanis amúgy is rádiófüggő vagyok. Gyerekkoromban a Szíriusz kapitánnyal és a hasonló, folytatásos gyerek-hangjátékokkal kezdtem alapozni, majd később zenei felvételekhez jött a Lemezbörze helyett, a Slágerlista, a Magnósok, figyelem!, a Poptarisznya stb. Szerettem a Reggeli csúcsra kelni, hallgattam az Ötödik sebességet, örvendtem a Calypso Rádió megszületésének és persze továbbra is kedveltem a hangjátékokat meg a késő esti beszélgetős műsorokat – akkor is, amikor már beköszöntött a videókorszak, majd egyre több lett a tévécsatorna. Talán az utolsó generációja vagyok azoknak, akik a rádióműsort még nyomtatásban is rendszeresen olvas(hat)ták, a hajdani RTV-újságban. Különböző rádióadók pedig később is folyamatosan kísérték mindenféle korszakaimat és életszakaszaimat, különös tekintettel a „beszélő” vagy „beszélő is” csatornákra és a közösségi rádiókra. Ha teljes a szabadság, és nincs semmi időbeosztásból fakadó kényszer, akkor kifejezetten szeretem valamilyen rendszeresen hallgatott magazinműsorhoz igazítani a borotválkozást, remek szórakozás ez a magamfajtának.
A penge sercegésén kívül te hallgatsz valamit?
Utolsó kommentek